Lövés

Részletek

A lövés folyamata, egy összetett mozdulatsor. Az egyforma és pontos lövések leadásának készségét csak hosszas gyakorlással lehet elsajátítani. Első időszakban a kezdőknek csak a helyes testtartást és a mozdulatsor minél precízebb kivitelezését kell gyakorolniuk anélkül, hogy megpróbálnának célozni. Ezt akár otthon, a tükör előtt állva is ismételgethetik íj nélkül, miközben maguk elé képzelik a lövés folyamatát. Ezt vizualizációs gyakorlatnak hívjuk.

A lövés a ráhangolódással kezdődik. Az íjász felkészül az egyetlen feladatára, a mozdulatsor minél pontosabb végrehajtására. Kizárja a környezete ingereit, és teljes figyelmét a lövésre összpontosítja. Néhány mély lélegzetvétel segíti az ellazulást és a nyugodt lelkiállapot elérését. Nagyon sokan pont ezért kedvelik ezt a sportot, mert ilyenkor elfelejtkezhetnek minden más gondjukról és problémájukról. Egyesek nem is gondolnák, hogy az íjászat inkább szellemi, mint fizikai sport.

alapallasAz íjász a lővonalon felveszi az alapállást, ami vállszélességű terpesz, lábujjai merőlegesek a célra, vagy enyhe szöget zárnak be vele. Fontos a stabil beállás. Testsúlyát 60-70%-ban a lábfejére, 30-40%-ban a sarkára terheli, mindkét lábán egyformán. Egyenesen áll, nem dől sem előre, sem hátra, térdek nyújtva. Az íját a teste előtt tartja, mert sokszor többen is lőnek egyszerre, a keresztbe forgatott íjjal pedig zavarhatná a társait. A vessző betöltésére nincs különösebb szabály, csináld úgy, ahogy neked kényelmes. Viszont ügyelj arra, hogy a vezértoll mindig kifelé álljon! Az íj helyes tartását, a húrfogási módokat és a betöltés leírását megtalálod az alapismeretek menüpontban.

Húzó kezünket célszerű védeni az idegtől, amihez használhatunk 3 ujjas húzókesztyűt, vagy tabot. Az íjat tartó kezünk alkarjára rakjunk alkarvédőt. A kezdeti időszakban ezek sok sérüléstől megvédenek minket. Történelmi íjászoknál egy szépen kidolgozott alkarvédő látványnak sem utolsó.

Ezután következik a célra tartás, és az íj megfeszítése. Ennek két módozata is ismert. Vannak, aki először célra emelik az íjat, és csak ezután kezdenek feszíteni, és vannak, akik ezt a két mozdulatot egy időben végzik. Miközben célra emelnek, közben már az íjat is feszítik. Lövéskor a vállak vonala a cél felé mutasson, a csípő maradjon nyitott, a hasizom pedig megfeszül. A vállak maradjanak minél alacsonyabban. A húzó kar a vessző meghosszabbításaként, azzal egy vonalban fusson. Figyeljünk a könyökünk helyzetére! A feszítés végső fázisában már nem a karok, hanem a hátizmok dolgoznak, a lapockák pedig egymás felé közelednek.

huzas

Az íj felemelését követően, tehát feszítés közben is, az irányzék mindig maradjon a cél vízszintes középvonala felett. Különben a tartó kar emelése nemkívánatos feszültséget eredményez, amikor a célt szeretnénk befogni. Ebben a szakaszban is kerülnünk kell az előre vagy a hátradőlést, mert úgy a súlypontunk eltolódik és elveszíthetjük az egyensúlyunkat. A húzás közbeni mély belégzés megkönnyíti az erőkifejtést. 

Az egyforma lövések eléréséhez mindig egyformán kell kihúzni az íjunkat, hogy mindig azonos erővel lőhessünk vele. Ehhez fix pont(ok)ra van szükségünk az arcunkon, vagy orrunkon, vagy állunkon, vagy esetleg a fülünknél, ameddig az ideget húzzuk. Ezt horgonyzási pontnak nevezzük. Mindenkinek más a fix pontja. A saját horgonyzási pontod megtalálása a te feladatod lesz. A horgonyzási pontod elérését követően, az íjadat meg kell tudnod tartani ebben az állapotban egy rövid időre. Itt kerülnek jelentős hátrányba azok, akik testi adottságaikhoz képest túl erős fegyverrel kezdenek el lőni, és nem képesek azt teljesen uralni. Már a kihúzáskor is erőlködnek, így a tartásra és a célzásra sajnos nem marad elég tartalékuk. Minél előbb szabadulni szeretnének a számukra megterhelő helyzetből, ezért oldási kényszerük alakul ki.  Hanyag célzással, vagy célzás nélkül indítják útjára a vesszőt, ezért legtöbbször a célt is elvétik.

Csak a tartási fázisban kell elkezdeni a célzást, ez egy pár másodperces időszak. A célzást az oldás követi, ami nem egyszerűen csak az ideg elengedése. A hát izmainak továbbhúzásával a húrt tartó kéz hátrafelé mozog, miközben az ujjak ellazulnak és kinyílnak. Oldás közben számos hibalehetőség adódhat, ami jelentősen rontja a találati valószínűséget. Egyesek "pengetik" az íjat, oldáskor az arcuktól eltávolítják a húrt, ami a lövés oldalirányú kitérését eredményezi.

A lövés az utánkövetéssel zárul. Versenyeken jól megfigyelhető, hogy a profik  íjat tartó karja továbbra is kinyújtva marad, az íj csak "bólint", amit csak becsapódás után engednek le. A vessző röptét, vagy a célbaérkezés helyét figyelve vehetjük észre azokat a hibáinkat, amiket a következő lövésnél korrigálhatunk.